Biobia

Cikk az Új Dúnántúli Naplóból

Nekem ez a sütőtök. Egész gyermekkorom alatt, minden télen ott sült a rakott tűzhely renjében, aztán a sparhelt sütőjében, még később a villanytűzhelyben, aztán meg a gáz sütőjében - ez egyben egy konyhatechnikai fejlődéstörténet nálunk. ... Akkor lesz finom, ha megcsípi a dér.... most is arra várnak a kútpadkán. Ma éjszaka végre belecsípett, de még kéne egy-két ilyen éjszaka, aztán mehetnek a kamrába. Látszólag, csak úgy oda vannak rakva, de ha jobban megnézitek, mindegyik úgy van elhelyezve, hogy egy kicsit megdőljön, ne álljon vízszintesen.... és ezt a fontos tudást nagyapámtól tanultam, mint sok mást is, mert sokszor vele voltam "beosztva" a könnyebb munkákra gyerekként..... Szóval azért kell megdönteni a tököt, hogy ha eső éri, a víz kifollyon, mert különben kirohad a kaccsa és akkor nem áll el tavaszig..... már pedig el kell állnia, mert egy fontos téli vitaminos táplálékforrás. .... együnk sokat belőle az őszön, télen!

Szeretem az őszi gyűjtögetést a Természetben. A friss levegőt, a Nap melegét, a szél játékosságát, a sok színt és persze a kóstolni valót is. Az erdei mályvából saláta lett az ebédhez, a gombából vacsora, a csipkebogyó meg a galagonya pedig jövő héten fogja megörvendeztetni finom ízével a kóstolónkra látogatókat.

A cserkúti gyerekekkel megnéztük a szünetben a gombákat az erdőben. A gyerekek a legjobb gombászok, a szemük elől nem lehet elbújni. Tudjátok, ahogy a költő írta: "gyerekszemmel nézzél szerte, s nem leszel vakságverte."