Biobia

Régóta itt állok Cserkút határában, mint ahogy rengeteg társam is. Jó itt lenni, béke van. Most abban gyönyörködöm, hogy mily szépen piroslanak az alám nőtt csipkebogyók. Azt is nagyon szerettem amikor a tehenek, Zsömle, Szegfű és a többiek árnyékomban hűsöltek.... meg azt is, amikor még fel tudtak mászni rám a gyerekek.... meg azt is, amikor bungijukat rejtették mellém. Egy időben nagyon jó dolgom volt, minden délután izgalmas foci meccseket láthattam ingyen és bérmentve. Ahogy öregszem, nekem is jól esik a nyugalom. Időnként elsétál valaki mellettem az úton, megcsodál, lefényképez.... és van, aki meg is ölel. Szeretem, ahogy az energiáink összekapcsolódnak és megindul az áramlás.

Nagyon szeretem a pasztinákot, az édesebbik fajtát. Hatalmasak az idén. Megpucoltam és karikákat vágtam belőle, aztán meg megfeleztem, hogy jobban beférjenek a serpenyőbe. Tettem egy kis olajat alá (ha csak magamnak készítettem volna házi zsírt használtam volna), megsóztam, szórtam rá a saját bazsalikom szárítmányomból, és mindkét oldalát megsütöttem, ilyen "égetten" szeretem. Nagyon jó zsenge gazok vannak a kertben, kiszaladtam gyűjtögetni. A kerek repkény, erdei mályva, cickafark, csalán, mezei sóska, pitypang leveleket apróra vágtam, mint a petrezselyem zöldet szoktuk és pellérdi házi tejfölbe kevertem.... aztán jól nyakon öntöttem a pasztinákot vele. Kiszaladtam még díszítésért, cickafark levelek és törpe rózsa virág került még rá.

Tegnap Kállai Marci járt nálam és szép képeket készített egy készülő Szabad Föld-es cikkhez. Kiderült, hogy a Vidék íze c. magazinnak is fotóz, így jutottunk a témához..... és ma odajutottam, hogy írtam egy véleményt a szakácslap novemberi száma kapcsán..... és ha már megírtam Marcinak, gondoltam itt is kapjon egy kis nyilvánosságot, hogy szerintem milyen a vidék íze.
Kedves Marci!
Tegnap nem tudtam neked megfogalmazni a jószándékú kritikámat a Vidék ízével kapcsolatban.
Ma reggel átlapoztam és most le tudom írni. Szívesen veszem, ha közvetíted a szerkesztőnek. Örültem, amikor a lányom karácsonyi ajándéknak kapta a lapelőfizetést a testvérétől, aztán ahogy lapozgattam, egy kicsit csalódtam. Azt hittem, hogy akkor ez a vidékről szól, azt segíti, támogatja. Végre van helyi termék, piacok, hozzá lehet jutni a házi, vagy házias termékekhez, vannak jó vidéki hagyományos ételek - amit kicsit újra szabva, "trendisítve" lehet ajánlani....
A lap jelenleg csak nyomokban vidéki. Olyan ételeket, olyan alapanyagokból közöl, ami akár városi is lehetne.
Nekem milyen a vidéki magazin? Olyan, ami szemléletet is formál közben... A helyi termékre alapoz. ( ....ezen belül esetleg alapozhat az egészséges, vegyszermentes, tartósítószermentes, szezonális - nem fóliában termett, természetből való alapanyagokra is)

Bővebben: A vidék íze

A disznóvágás mindig is arról szólt, szól, hogy egyedül nem megy. Csakis családi-baráti összefogással lehet egy nap két disznót feldolgozni, ami egy éven át biztos "húsos" hátteret biztosít egy családnak. A Mecsek Zöldút csapatával az orfűi Szalonna Fesztiválon jártunk, ahol egy féldisznót kell feldolgozni.... na de mi húszan ott akartunk lenni ebben a sütő-főző-bulizó csapatban és ott is voltunk. Gabi és Éva úgy kitalálta a munkamegosztást és a feladatokat, hogy végig volt mit csinálni és közben jókat beszélgettünk, táncra perdültünk....egyik ilyen feladat volt a leves, ami azért lett ilyen, hogy sok munka legyen vele . Miszlikre kellett bele vágni a zöldségeket, persze előtte meg is kellett pucolni..... aztán több száz másfél centi átmérőjű húsgombócot formáltunk bele.... és, hogy igazán zöld legyen, csalános csipetkét is csipentettünk ezrével..... rengeteg ember kóstolta és nagyon ízlett a vendégeknek is a bögrés leves .... biztos, hogy jött belőle az a sugárzó energia, amit annyian lelkesen beletettünk.... és még az óvatos tűzmestereket nem is említettem ... Versenyen kívül indultunk és nagyon örültünk a különdíjnak, aminek átadásánál kiemelték a csodálatos levest.