Biobia

Tegnap a Porcsin Piknik első napján mindenféle finomságot főztünk a résztvevőkkel. A bográcsos leves főszakácsa Sanyi volt és felejthetetlent alkottak. A levesben hagyma van apróra vágva, kifejtett bab, krumpli, júdásfülgomba és porcsin. Ízesítőül: paprika, paradicsom, sárgarépa, medvehagyma, foghagyma, babérlevél, kömény, bors, piros paprika. .... és a végén egy csomó jóféle házi tejföl belekeverve..... sok kezes, sérült vendégeink bontották bele a babot, pucolták a krumplit, hagymát, foghagymát, Ági a gombát nézte át egyenként, hol maradt rajta korhadék, Gyöngyi és Judit mosta a porcsint, Laci rakta a tüzet.... Közben Mónika egy csapattal készítette a lepényt (pizzát), Timiék a salátákat.... a leves "duplatányéros" lett. 

Balázs - a csigaszelidítő nálunk nyaralt. Így szerencsénkre megismerkedhettünk egy új tudománnyal.  Balázs a tizenegyévesek kísérletező kedvével, logikus gondolkodásával, elszántságával, a dolgok mibenlétére kíváncsi tézisalkotással beavat bennünket a titokba.

A PTE Közgazdaságtudományi Karán szervezett nemzetközi Simonyi Nyári Egyetem hallgatói jártak nálunk és ismerkedtek a zöldutak gazdaságformáló szerepével.... és mindeközben rácsodálkoztak az aszalódó sárgabarackra, ami nem sárga és nem puffadt  ronda és finom .... és persze az asztalra készített falatkák is ízlettek, különösen Éva kapros krumplikrémese és a mi gazos pesztósunk..... egy kedves amerikai egyetemista külön gratulált a végén és megköszönte, hogy járhatott egy olyan helyen, ahol megtapasztalhatta a fenntarthatóságot a gyakorlatban.... meglepő volt és nagyon jól esett.  

Simon Gabi köszi a képes beszámolót.

Három budapesti vakhölgy kérésére tábort szerveztünk nálunk. Fő kérések voltak: sziklamászás, állatsimogatás, mindenféle helyi finomság kóstolása, pécsi séta, szalonnasütés, túra-túra-túra messzire, erdőben. Segítőket kerestem itt a facén és szupereket találtam.  Nagy-nagy köszönet Gabinak, Gabesznak, Petinek, Etának, Jolinak.....igazából már elmúlt egy hete, hogy hazamentek. Minden nap elhatározom, hogy beszámolót írok a programról..... nem tudok. Életreszóló élmény és "hullaság" lett a vége.... Kinga - a kezdeményező - már mindenki az autóban ül, elbúcsúztunk, de ő még a kertben kóricál, nem tud elszakadni - "tudod Bia én csak ilyenkor élek"..... Réka - kályha, ha tehetné folyamatos ölelkezésben lenne és csak osztogatná a belőle kibuggyanó szeretetet, hálát, mindent hatalmas élvezettel csinál..... Évinek rengeteg energiába került a Jakab-hegy meghódítása, de több tányér tökfőzelék ismét talpraállította és a tűznél csak dőlt belőle a humor, a jókedv..... Különlegesek...... Kingának magaslesre volt kedve mászni, mert sok Fekete Istvánt olvasott, és addig ott ült, amíg találkozott azzal az érzéssel, amit az olvasmányaiból ismert. .... Rékának a magasság volt fontos, hány méter magas szikla tetejére sikerült feljutni..... Évi koncentrált, hogy túlélje, de bármikor belevágna újra....... Kinga tíz évesen, Réka három évesen vesztette el a látását, Évi így született.... Köszönöm Etának a képeket.