Biobia

Szeretek bemenni a kamránkba. .... folyik az újratöltés a tél után. Először, még a télen a júdásfüle gombák, aztán a csicsóka, aztán a kucsmagomba, aztán a medvehagyma levél, bimbó, termés , aztán a gévagomba, a szárítmányok, teák: galagonya, akác, bodza, vadrózsa, árvácska, citromfű..... már a levendula is, cickafark is szárad.... Ott van a polcokon az idei első lekvár is, az eper....Kérdezik, mindezt mikor csinálom? Szerencsére él a többesszám a családban.... és amikor, adódik egy pici időm, akkor szívesen szedek egy marok árvácskát és teszem be a szárítóba... a befőttesüvegbe-rakás feladatát még nem engedtem át másnak, mert, ha ott hiba csúszik be, kidobhatjuk az egész aszalványt..... a lekvárfőzés jól megy az éjszakai nyugalomban.... jut eszembe, az eprek is megaszalódtak.

Olyan roppanósan finom. Érdemes felülről, a szirmok csücske felől kezdeni az eszegetést, és a végére hagyni a legfinomabb falatot, azt a kis tömlőt, amiből kiágaznak a sziromlevelek, mert az nektárral tele.... és olyan érzés, mintha friss, zsenge cukorborsót pattintana szét a fogaival az ember a szájában..... édes érzés..... és a gyönyörű virágot lassan, minden falatját élvezve, boldogan esszük.... akár, még a szemünk is becsukhatjuk, hogy átéljük az evés örömét....... amiről sokszor megfeledkezünk, mikor futtunkban lapátoljuk befele az utunkba eső szendvicset, levest.... Jó enni érzést, sokszor, mindennap, mindenkinek!

Ilyenkor egymást váltják nálunk az osztálykirándulások. Forgószínpados módszerrel dolgozunk a gyerekekkel, hogy ne a huszon-harminc gyerek egyszerre tomboljon a városból és a tanteremből kiszabadulva. Így tizesével kedves, érdeklődő, figyelmes csapat tudnak lenni. Egyik helyszínünk a Vörösdombi vendégház, ahol Évával dagasztanak, sütik ebédre a pompost a kemencében. A másik program a kincsvadászat, ami során felfedezik Cserkút szépségeit - izgalmak közepette, mindig kipirulva, felfűtötten érkeznek vissza, tele élménnyel. A harmadik tevékenység során lecsendesednek, még a fiuk is elmélyülnek a teakeverésben. Mindenki készíthet egy kis zacskó teát valakinek, felcímkézheti és haza is viheti. Most kis alsósok voltak, őszinték, hangosan gondolkodók. A testvéremnek csinálom, mert neki szüksége van nyugtató teára... Az anyukámnak viszek mentát, mert nagyon szereti.... Altatósat viszek a papámnak, mert szegény nem tud aludni.... Viszek magamnak görcsoldót.... R-nek adom (osztálytárs - szép kislány, fiú adja), mert mi nem teázunk otthon .... Nézze Bia néni, apukámnak egy szívecskét is rajzoltam rá, jó lesz így? .... Gyönyörű, jó lesz.

Itt éppen a kapros-joghurtos gazlevest díszítik az erdei mályva virágai. A papsajt ízére a korosztályom tagjai biztosan emlékeznek, sokszor hasaltunk a fűben és pucolgattuk le a külső levelet, hogy hozzáférjünk a benne rejlő finomsághoz.A mályva cserje virágai is ízletesek és jól mutatnak a salátán, a tortán.... Rájuk még egy kicsit várni kell, de a bimbóban már ott lapulnak és a bimbó is nagyon finom. Pénteken a vendégeinkkel kóstolgattuk a kertben mindenki megelégedésére. A külső, szárazabb levelet lebontottuk a bimbóról (mint a papsajtnál) és így eszegettük..... Teának is finomak, száríthatunk mályvarózsa, festő mályva virágot is, kellemes ízt és szép színt adnak a téli teáinknak, frissen a limonádéban is jól mutatnak..... Ha az udvarunkban nem nyírjuk csutkára a füvet, hanem figyeljük, hogy hol mi bújt ki és körbe kaszáljuk, hogy meg tudjon nőni, akkor sok szín, íz fogja gazdagítani az életünket.