Biobia

Galagonya virágos ágvéget szárítunk éppen a napaszalóban. Valamikor, valahol azt olvastam, hogy valahol német földön, a szív kenyere a neve. Most, hogy gyógynövény tanfolyamra járok, tanultam egy másik népies nevet, amit Erdélyben használnak: Isten gyümölcse. Biztos mindkét név arra utal, hogy nagyon fontos gyógynövénnyel állunk szemben. Gondoltam, hogy megnézem, milyen nevei vannak még, mert gyerekkoromban nálunk seggvakarónak hívtuk.... találtam még néhány érdekességet, pl. hogy ibafának is hívták. Az ibafai papnak.... El kezdtem utána nézni, faragtak-e belőle pipát, lehet, hogy az ibafai pap fapipája is ibafából volt? .... és találtam a neten galagonya pipákat.... és közben belefutottam egy másik érdekességbe is. A galagonya hamuja olyan, mint a fehér liszt, és nagyon jó lúgot lehetett belőle főzni a mosáshoz.... most éppen, mint sok ezer menyasszony öltöztetik a tájat hófehérbe mifelénk.

Bodzás csiger, ázolmány, sőt macerátum smile hangulatjel - mindenesetre finom, hűsítő ital
Amióta ismét kivirágzott a bodza, minden ökocsalis italváltozatunkba bekerül és gyógyitallá varázsolja. Előző este hideg vízbe áztatom és, ha semmi más nem kerül a lébe, akkor is nagyon finom. Amikor mindenki által szerethetőre csinálom, akkor limonádé az alap, ebben az üvegben most csak citromos víz. Elsősorban az esztétikum miatt más ehető virágokat is teszek bele. Itt most árvácska, muskátli, százszorszép van benne és hiányzott belőle valami zöld, ezért mentát is tettem, ami az ízének is csak jót tett. ... bele dobtam egy-két aszaltalma szeletet is, biztos, ami biztos. Citromfűvel, csalánnal is finom. Köszönet Sáfrány Szilvinek a képért.

A kaposvári előadásról még egyszer. ... Nagyon különleges élmény nekem ez a nap. Ahogy elkezdtünk teríteni és feltettem a buzsáki terítőt, amit anyukám hímzett, ott termett egy pasi és mondta, hogy ezt ő ismeri ám, mert hogy ez buzsáki. Mondom tudom, az én anyukám is.... Igen? Ki az anyukám? Igen? Akkor a Németh Márta húga vagy. Én is buzsáki vagyok.... szóval megérkeztem a szülőföldre. Olyan erős hatással volt rám a fogadtatás, hogy az előadásomat a családom rövid történetével kezdtem, épen ebben a felemelő visszaemlékezésben kattintott Szilvi..... Mi is ez a történet? Anyukám buzsáki, tót leányként érkezett a Baráti hegyen élő paraszt családba, ahol az apukám apja, a velünk élt, sokat emlegetett Pali papám, pásztor gyereke, a nagymamám pedig Grósz Mari, sváb. Jó kis egyveleg, mint minden magyar család. Az apukám anyai ágán folytattam a történetet. A dédmamám árvalány volt és befogadta az osztopáni gróf (az előadáson tévesen Somogyjádot mondtam, hogy miért? talán mert régen jártam otthon és összekevertem az út melletti falukat), megtanították olvasni és az idős grófnő felolvasónője lett. Grósz Sebestyén az uradalom kertésze volt, egymásba szerettek a szép leánnyal és tervezgették a jövőt. Grósz Sebestyén bejárta a környéket (az 1800-as évek utolsó harmadában), kereste az önfenntartó élethez megfelelő helyet és megtalálta a Baráti hegyet.... volt egészséges ivóvíz, jó föld a kertészkedéshez, a gyümölcsfáknak, legelő az állatoknak, erdő.... Lassan húsz éve, én is elindultam keresgélni, Cserkutat találtam.

Házi joghurtos céklasaláta medvehagyma virággal. Oly szépek és finomak együtt.

Köszönjük Nagy Ágotának a "Rendezd át!" ökocsalis állófogadásán készített képet.