A városból a tavaszi Természetbe kilépett emberek, kis- és nagylányok szeretik azonnal csokorba gyűjteni a szépségeket. Lehet, hogy ez ihlette meg azt a pedagógust, aki kitalálta ezt az ötletet. Egy kemény papírra két oldalú ragasztócsík darabkát illesztünk. Valamikor a kirándulás első rácsodálkozásai után a résztvevők kezébe adjuk. Szoktam ilyenkor két mondatot mondani Schumacherről, aki "A kicsi szép" címmel adta közre az ökológiai és humán szemléletű közgazdaságtan bibliáját..... Megkérem a turistákat, hogy erre a ragasztós felületre gyűjtsék össze azokat az apró szépségeket, amivel találkozunk és vigyék haza emlékbe..... Nagyon szeretem figyelni őket
, ahogy a varázslat megtörténik, ahogy el kezdenek figyelni az apró részletekre, ahogy elmélyülnek a természetben, gondolataikban, belső mozijukban..... Amikor alább hagy a gyűjtögetés, megkérem őket, hogy lefényképezhessem együtt az alkotásokat.
Ez jó alkalom arra, hogy megdicsérjem őket, mindenkit megemeljek egy kicsit, hogy segítsem meglátni, hogy különbözőek vagyunk és ez érték, hogy egyformák is vagyunk - és ez jó, és, hogy milyen jó csapat vagyunk.... mennyi mindent elárul rólunk "a kicsi szép" képünk.... minden alkalommal akad valaki, aki azonnal elemzést szeretne magáról. Mára megtanultam, hogy üssem el ezt..... Sokan, szinte egész úton szorongatják a képüket, van, aki azonnal biztonságba helyezi a hátizsákba, becsomagolja, ne sérüljön..... van, aki a párjának viszi, van, aki az anyukájának, az apukájának, van aki magának..... Mindenesetre megállít, magunkra és az univerzumra hangol ilyenkor "a kicsi szép".