A kaposvári előadásról még egyszer. ... Nagyon különleges élmény nekem ez a nap. Ahogy elkezdtünk teríteni és feltettem a buzsáki terítőt, amit anyukám hímzett, ott termett egy pasi és mondta, hogy ezt ő ismeri ám, mert hogy ez buzsáki. Mondom tudom, az én anyukám is.... Igen? Ki az anyukám? Igen? Akkor a Németh Márta húga vagy. Én is buzsáki vagyok.... szóval megérkeztem a szülőföldre. Olyan erős hatással volt rám a fogadtatás, hogy az előadásomat a családom rövid történetével kezdtem, épen ebben a felemelő visszaemlékezésben kattintott Szilvi..... Mi is ez a történet? Anyukám buzsáki, tót leányként érkezett a Baráti hegyen élő paraszt családba, ahol az apukám apja, a velünk élt, sokat emlegetett Pali papám, pásztor gyereke, a nagymamám pedig Grósz Mari, sváb. Jó kis egyveleg, mint minden magyar család. Az apukám anyai ágán folytattam a történetet. A dédmamám árvalány volt és befogadta az osztopáni gróf (az előadáson tévesen Somogyjádot mondtam, hogy miért? talán mert régen jártam otthon és összekevertem az út melletti falukat), megtanították olvasni és az idős grófnő felolvasónője lett. Grósz Sebestyén az uradalom kertésze volt, egymásba szerettek a szép leánnyal és tervezgették a jövőt. Grósz Sebestyén bejárta a környéket (az 1800-as évek utolsó harmadában), kereste az önfenntartó élethez megfelelő helyet és megtalálta a Baráti hegyet.... volt egészséges ivóvíz, jó föld a kertészkedéshez, a gyümölcsfáknak, legelő az állatoknak, erdő.... Lassan húsz éve, én is elindultam keresgélni, Cserkutat találtam.