Többedszer állok neki írni, mert amikor az előbb akartam, megcsörrent a telefon és a Budapesten kiránduló "fiam család" hívott anyáknapját köszönteni. A nagyobbik unokám hangja csengett, hogy boldog anyáknapját, a kicsi meg sorolta, mama, dédi, nene..... kihangosítottam a telefont és dédi is nagyon örült, nevetett.
Reggel pedig az itthon lakók, köszöntöttük egymást kertünk virágaival. Nagyon elérzékenyítő volt. A lányom verset írt, amiben megköszöni, hogy vagyunk. Eszembe juttatta, hogy sokan, sokszor nehezen tudunk megköszönni, természetesnek vesszük, amit kapunk és kész.... vagy megköszönnénk, de nem tudjuk, hogyan is lehet. Voltunk mostanában egy hagyományos lagziban, ahol az első vőfény köszönt meg dolgokat a vőlegény és menyasszony nevében, sokan könnyek között hallgattuk végig..... kivesztek a közösségből ezek a szokások, pedig milyen jó, hogy az érett, tapasztalt vőfény tud olyat mondani, amit a fiatal vőlegény, menyasszony csak szeretne. .... és milyen jól esik a szülőknek, testvéreknek, nagybácsiknak és feleségeiknek....
Reggel mi a dédivel köszöntve, köszönve lettünk és mi is köszöntöttük a lányomat, az unokát és az unokám is köszöntött bennünket és a lányom párja is. Szép családi pillanat volt.
Minden anya és nagymama társamnak, dédiknek kívánok szép anyáknapját!

"Anyák napjára
Édesanyámnak és Nagymamámnak
Anyák napján köszöntelek titeket,
illatos virággal mondok köszönetet.
Köszönöm, hogy sok erőfeszítéssel, kitartással,
felneveltél, kis bimbóból szép virágot neveltél.
Büszke vagyok rád, hogy ilyen édesanyát kaptam, s te is büszke lehetsz édesanyádra, hisz ő nevelt ilyennek.
Halgatjátok a versemet
hajnali harmat csurran-cseppen arcotokon,, azt jelenti
köszönetemet anyák napján elfogadjátok.
Sok mindent tudnék még megköszönni,
Csak annyit mondanék:
Boldog anyáknapját "