Biobia

Amit lehet erdőből- mezőről- kertből és egy pici "husadékot" (ahogy dédink mondja) is, persze azt is helyitermelőtől. Amit lehet szezonálisat, a maradékot a kamráinkból, pincéinkből (bor nincs az asztalon, de a cékla onnan van)..... minden mögött gép helyett kéz és lélek lakozik..... így aztán, aki eszi, örömmel teszi.

A Természet nem vár a "JÓ" időre, minden érzi, hogy elő kell bújnia. A komlóhajtást könnyen meg lehet keresni, ott, ahol a tavalyi felfutott, száradt indákat látjuk a bokrokon, fákon.A földön a felfutó szárak tövét keresgéljük, és rá fogunk akadni a friss hajtásokra. Nagyon szeretem, kellemes az íze és mindenféle jótékony hatása is van. Sokáig lehet enni, amikor már fut, akkor is finomak a hajtáscsúcsok. Nyersen szendvicsre, salátába használjuk, ha még egy kicsit nő, hasonlóan elkészíthetjük, mint a spárgát. A levesekbe aprítva is finom.

Megcsináltam az erdélyi recept alapján, amit kiderített Szabó József Iosif. Tehát lósóska főzelék, ahogy Ágnes Rubus- Thén főzi.

"Zsiradékon megdinsztelem (párolom) a jól megmosott leveleket, ha a sok keveréstől már pépes, akkor liszttel "bestaubolom" (meghintem), tejjel felöntöm. Sózom, cukrozom, egy pici citromlé is mehet bele, úgy pikánsabb. A végén ütök bele két egész tojást, azzal jól átkeverem, egyet rottyan és lehet tálalni." Annyit módosítottam, hogy cukrot nem,a citromlé helyett vackor ecetet tettem bele. Nagyon finom lett! Andrea írta az Erdőkóstoló blogon, hogy többféle lósóska van. Az udvaromban lévőből főztem, hasonlít a levele a mezei sóskára, csak nagyobb, csúcsosak a levelek. Ami a patak parton van nálunk, annak gömbölyűbbek a levelei és így zsengén is keserű. Szóval először kóstoljátok meg nyersen!