Biobia

Ma a Jakab-hegyen jártunk kirándulni, a Babás szerköveken - töltekezni és közben egy leendő programot előkészíteni, útvonalat pontosítani. El tudnám képzelni minden nap. Sütött a Nap, a hideg nem volt vészes, a moha csalogatott bennünket, párnáján megpihenni és természetesen elcsábultunk. Ahogy feküdtem hanyatt és becsuktam a szemem, csak hallgattam a hatalmas csendet, apró, távoli madárcsicsergésen kívül mást nem hallottam, és egyszer csak azt sem.... a Nap sütötte az arcom, a testem és átjárt a béke.... aztán újra hallottam felettem valami apró, picit zörgős hangot.... kinyitottam a szemem és egy magas tölgy csúcsán a szél tornásztatott egy levelet.....sokáig figyeltem, ahogy hozzá fújta egy vékonyka ághoz, meg megint hozzá, meg megint hozzá és közben kialakult a Természet zenéje .... kijátszotta magát Szél és a levél tovább lógaszkodott egyedül a fa legfelső ágán..... még nem volt itt az idő, hogy lehulljon. Olyan jó volt ebbe a parányi részletbe belemerülni.

Ma délutáni cserkúti sétámon láttam. Szerencsére van még mit enni a madaraknak, de ha nem lenne az erdőben, akkor sem halnának éhen, mert Katinál több fogásos terített asztal várja őket..... és jó volt bentről nézni a cinkéket, őszapókat, csuszkákat... ahogy örülnek ennek.

Minden télen valami új kedvenc születik. Az idei: fele-fele arányban cékla reszelve, alma apróra vágva és lekvárral összekeverve. Itt éppen hecsedli lekvárral. A képet a Csippkebogyó Egyesület készítette a kővágószőlősi Keresztény Kaszinóban, ahol "Ételek, ízek, érzések" címmel közösen tartottunk előadást és ökocsalis kóstolót.

Mindjárt másnap Hosszúhetényben jártam a Gyalogút Egyesület "Bezöldülünk" rendezvényén, és ott is elkészítettük a résztvevőkkel közösen, és meggyes cseresznye lekvárral ízesítettük és azzal is nagyon finom volt. Ti hogy szeretitek?