Jól kezdődött, mert az első kosárral barátnővel szedtük jó beszélgetés közepette, a második adagot pedig az Amerikából éppen hazalátogató unokatesóval szintén jó beszélgetés közepette, és a helyszín se volt kutya, a Babás szerkövek alatt. A kalapok egy részét a lányom kirántotta, másik részét elküldtük a menyemnek hasonló célra. Nekem a rántott őzláb a kedvencem, fenséges lakomát csaptunk belőle.
A maradék kalapokat és a tönköket felaprítottuk és elektromos aszalóban, megszárítottuk. A jó öreg kávédarálóban megőröltem és dunsztos üvegbe lezártam.... Végül felkerült a kamrapolcra a többi szépség és finomság közé..... a tavalyi maradékot pedig rászórtam az éppen sülő kecskére és jól besűrűsítette a szaftját .... a vendégek meg csak kérdezgették, mitől ilyen finom a kecske..... hát ettől is.
