• fejlec22.jpg

Kedves Oldallátogató!                                                                                                                                   A honlap főképe Fürtös Natália festménye

Szeretettel köszöntelek. Leggyorsabban itt érsz el, és telefonon tudsz választ kapni kérdéseidre: +36304372340

 

Egy olyan honlapon találtad magad, aminek tartalma sokat változott az elmúlt években. J A sztrók után az ember nem mindig tudja, hogy mit vállalhat a megváltozott képességeivel, kompetenciáival…. Egy nagy balatoni hullámzást képzelj el, amiben egyszer a nagy örömtől, egyszer pedig a félelemtől sikoltasz – és ez folyamatosan változik.

 

 5 év és rengeteg természetben-levés, járás kellett hozzá, hogy újra munkaképes legyek, letisztuljon, hogy mire is vagyok képes. Mi az, aminek el tudom viselni a stressz részét és közben a kompetenciáim is megmaradtak, vagy újrafejlődtek hozzá. A több párhuzamos folyamat egyeztetésével, feszültséggel járó feladatok vállalásához pedig csodálatos, támogató kollégára találtam Fazekas Bálint séf személyében.

 

Amit tudok/tudunk csinálni: vadnövényes terepgyakorlatok erdei piknikkel, „továbbképzés-tanácsadás” a kamrámban és konyhámban, főzőcskés csapatépítés, ökokatering ….. Konkrétan pl. 3 barátnő összeállt és velük terepeztem-kamráztam egy nyugdíjbavonulónak kértek tőlem a kollégái ajándékutalványt terepezésre, barátnő-csapattal medvehagymát bigyóztunk és tettünk el télire, konferencia vacsorát, doktori védést ökokateringeztünk, magyar, holland és finn csoportnak  vezettem kalandtúrát ehető vadnövények  tanulásával és erdei piknikkel, jó fej nőkkel fermentáltunk téli gyökérzöldségekből, nagyikkal idéztük a „sültalmás” múltat.

 

Szívesen dolgozunk veled, neked is, ha van egy ötleted, aminek a megvalósításához szükséged van a közreműködésünkre.  Keress telefonon. +36304372340

Mosás Cserkúton

Galló Jolánka néni elbeszélésa alapján

Évente háromszor tartottak két napos vászonnemű mosást: tavasszal, nyáron és ősszel. Ilyenkor összeszervezkedtek az egymást segítő családok, és az asszonyok mentek egymásnak segíteni a másodnapon. Aztán, amikor ők mostak, Jolánka néni is visszasegített, mert bizony a mosás nehéz, többemberes munka volt.

cserkut mosohazElső nap a szennyest (gatyák, biklák {alsószoknyák}, lepedők, kendőruhák, szalvéták, abroszok) egy lúgzó sajtárba rakták, de nem volt mindegy, hogy hogyan. Alul az ócskább holmik, középen a szépek, fölül ócska dolgok és legfölül egy ócska lepedő, ez a hamvas. Erre került bőségesen a fahamu, amit napokon át gyűjtöttek. (Két vödörrel kellett, mosás előtt átrostálták.)
Egy üstben a szabadkéményes konyhában (beépített helye volt a kemence mellett) vizet forraltak, és ezzel többször egymás után meglocsolták a hamut. Ezt a levet aztán leengedték a sajtár alján lévő nyíláson és újra forralták az üstben. A hamvas lepedőt újra hajtogatták , majd ráöntötték a felforralt hamus lúgot és ezt ismételték 5-6 órán keresztül, másnapig bennehagyták ebben a lében a ruhát. A lúgzó sajtár nagyon ügyesen volt kitalálva, az aljában lévő lyukba egy hosszú, a sajtár magasságánál feljebb nyúló fadugó volt téve, hogy az asszonyok ezt ki tudják húzni.
Másnap egy-két segítő asszonnyal együtt a kicsavart, mosóteknőbe rakott ruhát a fejükön egyensúlyozva elvitték a mosóhelre. A teknő alá a fejükre févót tettek, ez egy textilből varrt köralakú kitömött hurka. Volt, hogy tragacson tolták el a ruhát, és még olyan is, hogy a férfi ember is besegített. Két mosóhel volt a faluban, az egyik a falukútjánál (ma: Alkotmány u.), a másik a nádas mosóhel (ma: Árpád köz, a patak túloldalán lehet megtalálni). Jolánka néni az utóbbiba járt mosni a 60-as évekig.
Reggel a gémeskút mellett fakadó vizet kövekkel a mosóházhoz terelgették, ami cseréptetős, kőépület, átfolyt rajta a víz, két palló volt keresztben és kettő hosszában lefektetve, úgy 30 centire a földtől. Két sarkában, két pult, az egyiken a szennyes ruhát, a másikon a tisztát tartották. Az egész házban víz volt, mezítláb mostak. Ősszel sajtárokat vittek le a férfiak és a sajtárokban, melegvízben álltak.
Először mindent lemostunk, aztán a ruhát mosószappannal jól átszappanoztuk, dörzsöltük, majd összefogva a pallóhoz csapkodtuk, megsúkoltuk (mosófával ütöttük), aztán a palló előtti vízben is mostuk, súkoltuk. Ebből kicsavartuk és a mosóhelbe befolyó tisztavízben öblítettük. Ketten, egymással szemben állva kicsavartuk, egyik jobbra, másik balra, mert bizony ehhez nagy erő kellett. A kicsavart ruhát a sarokpolcra tettük amíg nem végeztünk. A végén a gyöpön hagyott mosóteknőket behoztuk, belepakoltuk a ruhát és hazavittük."
Az otthon maradt gazdaasszony reggelit vitt utánuk a mosóhelre, ott reggeliztek dinsztelt káposztát és sült szalonnát. Déltájt kalácsot kaptak. Amikor hazamentek, kiteregettek, és utána ünneplős ebédet kaptak: tyúkhúslevest, főtthúst, paradicsom mártást, sült húst, kalácsot.
Amikor még vonyódott (nem teljesen száraz) volt a ruha, akkor jött a mángorlás. Az asztalra terítettünk egy vászon lepedőt, a mángorló sodrófára rátekertük a ruhát és akkor a mángorlóval simára hentergettük. Ezt már magunkban csináltuk, a segítők ebéd után hazamentek. Újra kiterítettük, teljesen szárazra szárítottuk és szépen összehajtogatva a szekrénybe raktuk.
Az alsóneműket, a nem vászonból készült ruhákat, a vánkos- és dunyhahuzatokat nem lúgozták, mosószappannal mosták, és a végén vasalták. A mosószappant mosófazékba apró darabokra vágták és ezzel a tejes lével mostak. A vasalást öntöttvas vasalóval végezték, parazsat tettek bele. Két vasaló volt, azokat váltogatták, amelyik kihűlt, újratöltötték, és a meleg sporhelten várta a sorát.
Jolánka néni gyerekkorában még házilag készítették a mosószappant. A zsiradékot forralták a lúgkővel. Deszkaládikákba ruhát tettek, ebbe öntötték az anyagot és addig benne hagyták, míg kifolyt a leve, és még lehetett szeletelni. Felszeletelték és a padlásra vitték száradni. Később ő már a disznóölésnél nyert zsiradékot (főleg bélzsír) Pécsett a szappanfőzőnél cserélte be szappanra. Lemérték és annak megfelelő mennyiséget adtak.

 

             A honlap nem készülhetett volna el Nagy Balázs túratársam baráti segítsége nélkül, aki hallatlan türelemmel viselte a sztrókosan össze-vissza gondolkodó    "megrendelő" hol így legyen, hol úgy legyen" változtatási kéréseit, a "gondolok egyet, telefonálok és azonnal szeretném"-et.