Kint voltam én is a temetőben, mint mások, meglátogattam meghalt szeretteim sírját, apukámét, nővéremét, nagypapámét és a többiekét, vittem virágot a kertemből, gyújtottam gyertyát...... az összekapcsolódás nekem ott nem tud létrejönni. Itt a mindennapokban mindennapos. ❤️❤️ Apukám nagyon szerette a sarjúpaprikát, azt a paprikát, ami ősszel terem és vigyázni kell, hogy a fagyok előtt leszedjük, mert a legkisebb hideg is megcsípi. Aztán egy hónapig is eláll a kamra kövére terített papíron. Ropog a fogam alatt.... még nem tartunk itt. 
Szeretem elővenni, kiválasztani, rászelni egy ételre és közben látom belül azokat a mozdulatokat, ahogy apukám csinálta.... és hipp-hopp ott termek abban a téliesített nyári konyhában.... és ropog a fogam alatt, ez az élmény lesz az, amivel kitartok jövő júliusig, amikor újra finom paprikát ehetek.... ezek az apró élmény-morzsák hiányoztak az életemből, amikor igazodtam a városlakósághoz...... és most újra vannak. Itt épp az őzlábgombaporos, csalános kelkáposzta főzelékkel jönnek.
