A gyógyétektábor utolsó estjén palacsintáztunk, méghozzá úgy, hogy csapatokban, párokban, vagy egyedül is lehetett palacsintát kitalálni és "megvalósítani" a rendelkezésre álló feltételek mentén. Volt aki a dió törésnek állt neki, volt aki a meggyszedésnek, volt aki a csaláncsipegetésnek.... volt, aki hatalmas türelemmel vágta apróra a kimagozott meggyet, hogy bele süthesse a palacsintába, volt, aki ezt tette a csalánnal, vagy a sarkantyúka levelével..... a fiúknak a kolbászos vitte a prímet egy mustáros, sajtos, tejfölös betéttel, a lányoknak a levendulás-meggyes, a somos-fügés-diós.... a csalános mindenkit megvett. 
