Már sokszor találkoztunk és most is nagyon jó volt. 
Tőlünk rendelték az állófogadást a "Spécik". Megérkeztem a Civil Közösségek Háza elé az autómmal, kiszálltam, vártak a pakoló segédek. Mit vihetnek? gyorsan el kezdtük kiszedni a dolgokat az autóból, és ahogy beszéltem, megszólalt egy férfi hang, "megjött Bia". Oda néztem a hang irányába és a járdán Józsi álldogált, a vak férfi. Egyszer találkoztunk nálunk, amikor egy érzékenyítő programon járt nálunk a portán és minden zöldséget összeaprított a másnapi büfénkhez. Hát jól esett, hogy emlékszik rám.... aztán bementem és sorra találkoztam velük. Az egyik értelmi fogyatékos fiúval együtt terítettünk, volt akinek inni segítettem és volt akinek finom falatokat válogattam az asztalról..... Örültek nekem, és örültek, hogy ismét a mi ökocsalis finomságainkat kóstolhatják. Annyi kedves szó, elismerés vándorolt a tarsolyomba, hogy egy darabig kitart.
Köszönöm!
