Kinga túrázni jött velünk a Jakab-hegyre. Szemével nem lát, minden más érzékszervével igen. Egész nap a természetben voltunk és közben megmásztuk a hegyet.... amikor tehettük szaladtunk, sziklát másztunk, illatokat gyűjtöttünk, kövirózsát tapogattunk a Keresztnél, Sóskafőzeléket ettünk a Babás szerköveken, Titanicot idéztünk a Zsongorkőn, Pálosoknál meg múltat, élveztük a jó csapatban levést....... vagy csak a moha simogatását
.... Este mikor hazaértünk, ránéztem és mondtam: Látom Kinga nagyon elfáradtál.... Teljesen felháborodott és azt válaszolta: Nem, dehogy, ilyenkor élek.
